Oldal kiválasztása

A változást hozó nagy utazás Amerikába és a legfontosabb döntések egy új világban.

Ahogy ígértem, itt vagyok és folytatom a kalandokat, ha ezt olvasod, nyilván Téged is érdekel, hogyan is lett Hollandiából hirtelen mégis Amerika. Igazából a jobb életre vágytam és nem az igazi önmegvalósításra. Nem magasztos célból, egyszerűen csak a mindennapoktól való elszakadás lehetőségéért. Hová? Bárhová, ahol a tanult szakmám és/vagy az angol nyelvtudásom segítségével boldogulhatok.

Előző rész, ha kíváncsi vagy erre is : Turistaként Amerikában 1. rész Miért éppen Amerika»»» 

Hanganyag formájában is meghallgathatod blog cikkemet:

Hollandiai lehetőség

Ismét a turista szó, bármit is takarjon, változást kellett hozzon, ez az egy cél vezérelt. Előbb azonban a turistáskodást megelőzte egy holland társasággal történő sikeres nővéri interjú Magyarországon, angol nyelven. Az elvárásuk szerint két hónapos, intenzív holland nyelvtanulás előtt álltam, de szinte azonnal megváltoztatták, és azt kérték, hogy inkább a  betegágy melletti (on the job training) nyelvtanulás legyen, Hollandiában. 

Nincsenek véletlenek 

Tervezgettem, készülődtem az új kihívásokra, mindeközben a külföldi álláslehetőségeket is nézegettem, csak úgy megszokásból. Megakadt a szemem egy egyszerű hirdetésen. Amerikába az egyik magántulajdonú idősek otthona, végzett nővért keresett azonnali kezdéssel. A hírdető egy férfi volt, felhívtam, mint kiderült maga helyett keresett valakit, mert megbetegedett és az utolsó pillanatban lemondta az utazást. Beszéltem vele és kérte, hogy vegyem fel a kapcsolatot a tulajdonossal, aki akkor már kétségbeesetten kereste a hozzáértő segítséget. Karácsony és az ünnepek közeledtével egyre kilátástalanabbnak látta mentális betegei szakszerű ellátását, túlnőtt rajta a feladat. Régóta keres pár hónapra segítséget, önállóan, felelősségteljesen dolgozó nővért. Itt a nagy lehetőség a kalandra, megláthatom Amerikát és még segíthetek is! Útlevél, vízum elintézve, repülőn ültem turistaként. A jegyet a tulajdonos vette, ezzel is az elszántságát, komoly kérését alátámasztva. Segítőt kért, csak az ellátásért és az utazás lehetőségéért fogadtam el az ajánlatát.

Szóval utazás Amerikába egy új világ felé, azt hittem három hónap betekintés igazán életre szóló élményt fog nyújtani. Rengeteg elvárással és rengeteg kérdéssel a fejemben, egyedül indultam a nagy útnak. Újra nővéri felelősséget vállaltam hosszú kihagyás után. Azt hiszem nem is lehettem volna elszántabb és reményvágyóbb azon a november végi napon!

Utazás Amerikába, percenként ‘wow’! érzéssel

New York, New York

Soha nem lehet elfelejteni, és aki járt már Amerikában, szerintem tudja miről beszélek, szóval azt az érzést nem lehet elfelejteni, amikor a Repülőtérről kilépsz Amerika földjére. Beengedtek, megengedték, hogy körbenézz náluk és az életük része legyél. Nem igazán a kisebbrendűség, hanem a kijutást, beengedést az ország területére megnehezítő procedúra utáni jóleső érzés mondatja ezt velem. Hallottam a kósza híreket arról mennyire nehéz még vízummal és érvényes okmányokkal is bejutni az országba, hogy történt már sok olyan eset is, ahol a mindezekkel rendelkező utasokat a Reptérről fordították vissza, nem engedték be az országba, ettől én is tartottam. 

Annyira szerettem volna belépni, megtapasztalni az élményt, hogy nagyon csalódott lettem volna, ha nem sikerül, hallottam rémhíreket a reptéri termináloknál történt ellenőrzésekről, külön szobákban faggatózásról, vajon miért is jött valaki Amerikába, kinél mennyi ideig száll majd meg és mi a célja az utazásának. 

Sokat vártam a beléptetésnél én is, abban az időben négy gép utasai is a bevándorlási tisztek logisztikájára voltak bízva beléptetési engedélyre várva,  szerencsére higgadtan várva a sorukra. Tőlem semmit nem kérdeztek, de a hivatalos procedúrán nekem is át kellett esnem (erről szintén csak annak, akit kifejezetten ez a téma érdekel). 

Úgy szerveztem az utazást, hogy az akkoriban New Yorkban élő lányomnál eltöltök négy napot és csak decemberben indulok tovább segítséget nyújtani a tulajdonosnak. Hirtelen annyi kérdés, önfeledt ölelkezés, örömujjongás és heves anekdotázás indult meg, ami sok évre elegendő lett volna, de csak négy napom volt. Éjszakába nyúló séták és metrózás, megint séták, sok sok beszélgetés, tervezgetés, könnyek, ölelgetés, tartalmas és sűrű négy nap volt ez. Nehéz volt az elválás. Nagyon nehéz.

New York-tól Salt Lake City-ig

New York megadja a séták és az autózás lehetőségét is, ez nem mindenhol van így. Szóval újra a repülőn, ezúttal Utah felé, kisebb gépen, belföldi járattal és mindjárt kettővel, közvetlen gép akkor nem indult, de legalább érdekesebb volt az út. Először Los Angelesben szállt le a gép, aztán egy másik járattal Salt Lake Citybe (Utah állam) érkeztem. Furcsa volt látni télen a fagyos hideg New Yorkból télikabátos, kesztyűs, sálas emberek hadát elhagyva, leszállni Los Angelesben. A strandpapucsos, trikós embereket látva, újra a hideg, téli Utahba megérkezni, sapkát, sálat felvenni.

A repülőtérről limuzinnal vittek Centerville-be, a mai magyar fogalmak szerint nem is sorolható kisvárosi nagyságrendbe. Közhely, de itt járva megtapasztalod, Amerikában minden hatalmas, óriási autópályák, legtöbb helyen kényelmes, néhol széles, négy, öt, nyolc sávos autópályával, de a magyar átlag szélességhez ezek is kényelmesebben járható sávokkal. 

Tulajdonképpen ez a kettősség mindig és mindenben jellemzővé téve Amerikát mindmáig megmaradt bennem. 

Írj kommentben, ha van erről Neked is tapasztalatod, vagy éppen máshogy élted meg először Amerikát.

Idősek otthona Centerville

Le sem lehet írni azt az érzést, ami a Centerville-ben lévő házban fogadott, nincs ahhoz fogható élmény. A tulajdonos limuzint küldött értem, mint mondta a betegeket nem hagyhatta magára, így ezt a megoldást választotta. A házhoz érkezve fogadott a tulajdonos, pici, izgága nő, körbevitt a házon és megmutatta a szobám. ‘Wow’ és akkor keveset mondtam! Láttál már igazi, meghitt hangulatot árasztó, fenyőfás, kandallós, hatalmas, kényelmes, szinte hívogató, puha, öblös kanapés szobát, gyertyafennyel, nagy fából faragott dohányzóasztallal, ajándékokat szépen becsomagolva a fa alatt? Igazi karácsonyi hangulatú hatalmas nappali, hosszú fa ebédlőasztallal. A döbbenet, hogy ilyen nem csak az amerikai filmekben van, létezik élőben is, és itt fogok lakni! 

Bevitt a szobámba, ami minden kényelemmel felszerelt, tágas, napfényes, saját nagy fürdőszobás, azzal az igazi, amerikai filmekben látható nagy ágyas csodával! Fáradt voltam, de a megfelelni akarás is nagy volt bennem, válaszolgattam a kérdéseire, ő mesélt a házról, a lakókról és, hogy teljesen egyedül leszek nyolc mentálisan könnyebben, súlyosabban sérült lakóval. Nyeltem egy nagyot és felnőttem a feladathoz. A szobákból előjöttek a lakók, és mindenkinek új voltam, megkezdődött az ismerkedés.

Teltek a napok… December 6-án elvittük a lakókat egy egyházi karácsonyi vacsorára a helybeliekkel közösen, megnéztük fogadóink karácsonyi műsorát, és jóllakottan hazatértünk. Otthon ezt a karácsonyi, össznépi emelkedett hangulatot még soha nem tapasztaltam, itt minden más volt. A karácsony sem telt el másképpen, bár mindegyik gyermekem távol tőlem, nehézzé tette a lelkemet. A tulajdonos könnyes szemmel fejezte ki háláját háláját a segítségemért. Rokonai is megköszönték, végre van testvérük mellett olyan, aki szakmailag is kézben tartja a dolgokat, a betegek elfogadják és szeretik, kicsit elviselhetőbbé tették számomra is a karácsonyt és az ünnepeket. Az utazás Amerikába projektem révbe ért.

Nem várt fordulat

Január 2-án felújítás kezdődött az otthonban és nem várt fordulat az életemben. Megtörtént az elképzelhetetlen, megismerkedtem valakivel, akivel eljártam otthonról, megbíztam benne és végül elcsábultam. Igen, aztán házasság, előtte sok cívódás, és aztán a maradás, a megengedhetetlen szituáció. Hosszú a házasság után az út a zöldkártyáig és nem zökkenőmentes. A változás és változtatás külső és belső indokokkal tarkítva két év múlva jött el, állást és életvitelt változtattunk, elköltöztünk.

Ez az állam sok hittérítő fiatalt indít a világba, a mormon vallást hirdetik és híveket toboroznak, karitatív munkát végeznek szerte a világban. Ezek a fiatalok már a családalapítás éveiben járnak, egyáltalán nem meglepő tehát, hogy szerte a világból már jegyessel térnek haza.

Utah gyönyörű, talán az egyik legszebb állam mindegyik közül. Csodálatos hegyei, sokszínű tavai, rengeteg szépsége csak évek alatt fedezhető fel. A gigantikus méretek itt is lenyűgözőek. Nyolc-tíz autópálya keresztezése pl. Salt Lake City területén, nem mindennapi látványt nyújt. Mindenhova GPS-szel közlekedtem, mert csak így lehettem biztos abban, hogy oda is érek, ahova elindultam. A férfiak e tekintetben érthetetlenek számomra, betájolják magukat és még ilyen útrengetegben is eljutnak, oda ahova eltervezték. Én, ha rosszkor kanyarodom, nehezen találok GPS-szel is vissza az eredeti útvonalhoz, ez csak velem van így?

Így lettem Amerikában helyi lakos.

Utazás Amerikába történetem folytatom: Életem Amerikában 3. rész Változások tükrében»»»

Első rész: Turistaként Amerikában 1. rész Miért éppen Amerika»»»

Köszönöm, hogy elolvastad, meghallgattad cikkemet, ha tetszett lájkold közösségi oldalaimat, kövess engem! Patreonon keresztül, pedig támogatni tudod tevékenységemet – az alábbi gombra kattintva -, melyet tisztelettel köszönök.

Become a Patron!

Pin It on Pinterest