Oldal kiválasztása

Jelenleg Alabamában élek. Hamarosan kiderül, hogy miért turistaként Amerikában, és miért éppen ebben az államban ragadtam. Hosszú az út a zöldkártyáig (specialista lettem), Magyarországtól Angliáig, majd Utah-n és Floridán át Alabamáig  A nehézségek ellenére, sikerült! Bár, a végső cél még hátra van!  Hosszú úthoz, “kicsit” hosszabb cikk jár.

Hanganyag formájában is meghallgathatod blog cikkemet:

Szóval miért éppen Amerika? Kezdeti kíváncsiság

A válasz számomra a 80-as évek Amerikájában keresendő. Unokatestvéremék – akkor még, igencsak kalandos úton –  Amerikában telepedtek le, ott élő híres zsoké szülő segítségével. Itthon sem ment rosszul, de a csábítás nagy volt, és persze a már minden magyar számára ismert California is kellőképpen hatott. Amerika, pláne a napfényes California, mindent vitt.  Az ott forgatott filmek, a rokonok hosszú levelei, és magyar szemmel látva, hogy életminőségük mekkora fejlődésen megy át, számomra is vonzó volt. Medencét tisztított az apa, manikűrözött a mama, a gyerekek lassan elfelejtettek magyarul és már tiniként nem is a szülőknél laktak. Saját házat vettek és saját fodrász szalont nyitottak, minden évben haza tudtak jönni. Emlékszem az első tőlük kapott „igazi” farmerom rongyosra hordtam, imádtam, én voltam a legmenőbb az osztályban. Csokoládé, rágógumi tonnaszám, egy gyereknek kell ennél több?

Felnőttként kritikusabb lettem Amerikával szemben

Fiatal felnőttként már reálisabb és kritikusabb szemmel láttam a gazdasági és társadalmi különbségeket. Láttam a filmekben kórházakat és láttam az otthoni kórházi helyzetet, nővérként letaglózott a mély, számomra minden szempontból elfogadhatatlan különbség. Lázadtam és úgy éreztem meg kell változtatni a magyar valóságot, 18 évesen, az érettségi vizsgák után sokat beszélgettünk erről szüleimmel. Mindhárman egészségügyi pályán dolgoztunk és tudtuk, hogy itthon nem lesz megbecsülve ez a szakma, pedig ilyen pályára csak az lép, aki a maga érdekeit teszi hátrébb a másokon való segíteni akarás  érdekében. Ezt csak önzetlenül, önfeláldozással lehet megtenni és itthon ez volt a legkevésbé elismert hivatás.

Az egészségügy akkori helyzete miatt mentem ki?

Ezt kérdezheted, de a valódi célom igencsak a vonzó Amerika imázs volt, összességében a jót megtapasztalni, változásokat jó irányban megélni. A rokonoktól és a nyugati világból érkező sok sok információ, két világ összehasonlíthatatlan különbözősége adta meg a gondolati elhatározást. Sajnos nem rögtön léptem, sok mindennek kellett még történnie, hogy végül elinduljak turistaként Amerikában részese lehessek a nagyvilágnak.

Később, mostani szóhasználattal élve, pályaelhagyó lettem, banki állást kaptam, mindenféle tapasztalat és végzettség nélkül, talán az utolsó percekben, mielőtt a digitális világ betört volna a köztudatba. Még mechanikus könyvelőgépen is dolgoztam! Akkoriban hagytak a szakmával felnőni, hagytak időt a tanulási folyamatokra, együtt fejlődhettem a szakmával, egyre magabiztosabb lettem és több mindenhez értettem a bankszakmában.

Részese lehettem az új korszaknak, a számítógépes könyvelésre való áttérés időszakának, minden perce izgalmas volt. A fejlődést hozta magával, tiszta és könnyű munkát ígért. 

Amerika továbbra is vágyaim és álmaim csúcsaként megmaradt, de a hétköznapokban a házasságom, és az imádott gyermekeim vették át a főszerepet. Családanya, dolgozó bankár, később vállalkozást vezető, és mindezen foglalatosságok mellett, főiskolai hallgató lettem.

A magyar mentalitás

Kevesebb lett az amerikai levél, kevesebb volt a belső információ az országról a rokonoktól. Távolságtartás és egyfajta sznobizmus lett úrrá a család amerikai felénél. Ismered azt az érzést, hogy a szegény magyar rokon csak a nyálát csorgató, egyről a kettőre nem jutó, nehezen boldoguló, akkoriban és talán még most is sok külföldre szakadt hazánkfia így gondolkodott az otthon maradottakról. Elég hamar feledésbe merítve azt a tényt, hogy ők sem saját erőből, hanem szülői segítséggel tartanak ott, ahol most tartanak. Ha nincs a kezdeti szülői rábeszélés és anyagi segítség, még ma is talán otthon nevelnék a gyerekeket.

Egy kis Amerika

A  sors úgy hozta, hogy Magyarországon egy amerikai bankban dolgozhattam.  Egy eredeti amerikai, nyugati világ engedett bepillantást az életébe. Mások voltak az elvárások a számokkal mérhető teljesítmények világában. Minden új és félelmetesen izgalmas volt. Nem lehetett hibázni a munkában, a morálban és csak a pénteki ‘Jeans napok’ adtak lazításra lehetőséget, a fánkos közös munka reggelik alkalmával. A meeting fogalma először itt nyert értelmet. Sok angol kifejezés és amerikai eszköz is ekkor gyűrűzött be a köztudatba. Már volt éves munkaértékelés és ezek alapján történő fizetésemelés, itt vált igazán ismertté a kiszervezett munka fogalma is. Később pedig igazi elismerést adva, a bank alkalmazottja lehettem. És én még mindig arra vágytam, hogy turistaként Amerikában sétáljak!

Család…

Szüleim legyengülése, Apu halála , a sűrű hétköznapok,  visszatereltek a valóságba, egyedülálló anya lettem és világgazdasági válságot megélő magyar. Anyu is elment és a gyerekek a saját világukat teremtették meg, egyikük kint Amerikában indult az életnek, másikuk a magyar valóságot éli a mai napig. Nem volt ez egyikünk számára sem könnyű döntés, mindkettő az ismeretlenbe vitt. A bukás és a visszakozás mindkét életútban ott volt.

Én még mindig Magyarországon

A körülményeket most már körvonalaztam, de nem tudod, hogyan is kerültem ki Amerikába. Az biztos volt számomra, hogy a szüleim amíg élnek nem vágok bele semmilyen külföldi létbe, nagyobb volt a felelősség érzetem és a szeretetem irántuk, mint, hogy elhagytam volna őket. Nagyon kicsi a családom , számomra elképzelhetetlen lett volna  megszakítani ezt a szoros köteléket. Szüleim halála után is még próbáltam az egzisztenciámat fenntartani, de ez a válság óta egyre nehezebben ment, ezzel persze nem voltam egyedül. Egyre nyilvánvalóbbá vált számomra a visszavonhatatlanul eljövő változás, és akkor majdnem aláírtam egy nővéri szerződést…Hollandiába!

Turistaként Amerikában folytatás: Utazás Amerikába 2. rész Minden okkal történik»»» ez már igazán külföldről szól, Hollandiától Amerikáig…

Köszönöm, hogy elolvastad, meghallgattad cikkemet, ha tetszett lájkold közösségi oldalaimat, kövess engem! Patreonon keresztül, pedig támogatni tudod tevékenységemet – az alábbi gombra kattintva -, melyet tisztelettel köszönök.

Become a Patron!

Pin It on Pinterest